Bog�r egy kis csillog� szem�, villog� fog�, kondorsz�r� fekete mudi szuk�cska volt. Nagyon �letvid�m volt, sz�letett boh�c . Nagyap�m egy agyv�rz�s folyt�n magatehetetlen b�n�n fek�dt az �gy�ban. Noha se mozogni, se besz�lni nem tudott, a tudata tiszta volt, s bizony sokszor hi�nyolta a t�rsas�got. Hiszen szeg�ny Nagyany�mnak kellett a kertet rendben tartani, a j�sz�gokat ell�tni, bev�s�rolni, piacozni, mindent a h�zban �s a h�z k�r�l. Nem tudott �lland�an az �gya mellett �ld�g�lni. Bog�r im�dta Nagyap�mat. Nem sokkal Nagyap�m �gybak�nyszer�l�se ut�n egyszer Bog�r belopakodott a kamr�ba, �s ellopta azt a nemezkalapot, amivel a korp�t szokta Nagyany�m kimerni a nagy l�d�b�l. Bog�r a kalappal a sz�j�ban be�vatoskodott a tiszta szob�ba, �s amikor Nagyap�m �szrevette �t, elkezdte a mag�n-m�sorsz�m�t. Dob�lta a kalapot, megpr�b�lta el-elkapni, majd amikor a kalap �ppen a feje tetej�re esett, egy pillanatra megdermedt. Nagyap�mnak ez nagyon tetszett /nagy kalap alatt egy kis fekete kutya/, felnevetett. No, Bog�nak se kellett t�bb, m�g vadabb produkci�t tal�lt ki! A felfordult kalapot �gy pr�b�lta meg a saj�t fej�re tenni, hogy megpr�b�lt fejre�llni benne! Persze hatalmas hanyattes�s lett a v�ge, de Bog�r nem b�nta. �lvezte, hogy Nagyap�m nevet rajta. Ezut�n minden nap, amikor csak tehette, besettenkedett Nagyap�mhoz �s a legk�l�nb�z�bb t�rgyakkal zsongl�rk�d�tt neki. Kacsaksz�rnyt�l kezdve a kiskan�lig mindent kipr�b�lt, de a kedvenc a p�rgekalap maradt!