MUDI = HRVATSKI OVCAR ?
Nem, nem és nem! Hiába hallottam ezt a véleményt még neves nemzetközi szakbírótól is, csak kötöm az ebet a karóhoz, hogy ez két külön fajta, két külön standard alapján kell te-nyészteni, ne keverjük őket össze!
De miért lehet ez egyáltalán kérdés? Nos, a jelenlegi mudiállomány rengeteg vonásában mu-tat hrvatski ovcar jelleget. Még a legjobb kutyáinkban is ta-lálni olyan fajtajegyet, ami nem a mudira jellemző, hanem testvérfajtájára, a hrvatski ovcarra. Ez érthető is, ha meggondoljuk a két fajta évszázadokon át keveredhetett egymással, hiszen a fajták elterjedése nem tisztelte az ország-határokat . Az azonban komoly hiba, ha a mudi-állományban a hrvatski ovcar fajtajegyeit szeretnénk elterjeszteni s az inkább hrvatski ovcarnak mint mudi-nak mondható egyedeket helyezzük előtérbe a rangsorolásnál.
Mivel ez a téma már évek óta foglalkoztat, 1996-ban részt vettem a zágrábi CACIB-on 2 mudimmal. Itt alkalmam volt látni egyszerre 19 hrvatski ovcart, s ez a „tanulmányút” megerősített régi elképzelésemben.
A mudi és a hrvatski ovcar unokatestvérek, ez a laikusnak is szembetűnik. De mindkét fajta rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyek csakis és kizá-rólag arra a fajtára jellemzőek, a másik fajtában súlyos hibának számítanak! Ezeket a hibákat egy táblázatba foglaltam, érdemes alaposan áttanulmányozni úgy a tenyésztőknek-tartóknak, mint a bíróknak, így talán elkerülhetők lesznek az olyan bírói tévedések, hogy a standardméretű (sőt mi több: az ideális méretű!) mudik „satnyaságuk” miatt lesznek háttérbe szorítva, s az 52-53 cm-es marmagasságú (mellesleg már a hrvatski ovcar standard-méretéből is kilógó) óriások mehetnek be a díszkörbe mint „fajtájuk” legszebb példányai.
1969-ben Dr Balássy Zoltán, a MEOE akkori Komondor-Kuvasz Szakosztályának elnöke írt egy kétrészes cikket a mudiról a KUTYA újságban. Ebben egyrészt a mudi méretéül a 35-45 cm-es marmagasságot adta meg, másrészt felhívta a figyelmet a mudi és a hrvatski ovcar hason-lóságára és alapvető különbségeire. Ahogy írja:”a nagyság és a szőrzet, valamint a koponyaalkat alapján a két típust, s majdan a két kitenyésztett fajtát könnyen szét lehet választani. A mi mudink talán spicc-pulinak mondható, míg a hrvatski ovcar inkább német juhász-spicc.”
Ezt tökéletesen igazolni tudom a Zágrábban látott hrvatski ovcarok láttán. Első pillantásra kiderült róluk, hogy nem mudik, ugyanis erősebbek, vas-tagabb csontozatúak, marmagasságuk kanoknál inkább az 50 cm körül, szukáknál a 46-47 cm körül volt. Fejformájuk a német juhászra emlékeztetett, füleik a mudiénál nagyobbak, szélesebb alapon és valamivel alacsonyabban tűzöttek voltak. Testalkatukat tekintve határozottan téglalapba írható a test kontúrja, szőrzetük pedig bár első ránézésre igen hasonlónak tűnik a mudiéhoz, annál sokkal több aljszőrt tartalmaz, puhább, gyapjasabb tapintású. Gyakori köztük a gyűrűs göndör szőrzet, a fajtagyőztes kutya szőrzete helyenként nemezesedett is !
Jó lenne, ha a két fajtát egymástól jól elkülönítve tenyésztenénk, de ehhez először a bírálatok szemléletét kéne megváltoztatni. Ne bagatellizáljuk el a standard adatait, a méretek igenis fontosak egy adott fajtánál. Olyannyira, hogy az 50 cm-t meghaladó méret már a hrvatski ovcarnál standardből kizáró hiba. Akkor a mudinál miért nézzük el a méreten felüliséget ?
Mert ez „csak egy mudi”?
Vagy ismét szeretnénk minden, a mudira egy picit is hasonlító kutyát B törzskönyveztetni és tenyésztésbe engedni, nem törődve a fajta jövőjével? A MET-ben a mai napig legkevesebb /én ennyit ismerek személyesen/ 9 olyan kutya van B törzskönyvezve, melynek kedvenc bíróm szavajárása szerint legfeljebb csak valamelyik őse lehetett mudi, de ő maga biztosan nem az! 34 cm marmagasságú 52 cm törzshosszúságú tacskókeverék, több tőből lógó fülű német juhász-puli keverék, de ismerek 52 cm marmagasságú, rövid, sima szőrű, német juhász-keveréket is. Ezek sajnos tények, amiket bizonyítani is tudok, s ez nagyon szomorú. Úgy tűnik, nekünk magyaroknak a saját nemzeti fajtáink még mindig nem eléggé fontosak, sem a tenyésztők, sem a bírók nem érzik át a helyzet súlyát.
Remélem, az alábbi táblázatot nemcsak a fajta iránt elkötelezett tenyésztők, de a bírók is haszonnal fogják forgatni.
Íme a mudi és a hrvatski ovcar közötti különbségek jól áttekinthető formában:
Testtáj vagy tulajdonság |
A mudi standardje szerint |
A hrvatski ovcar standardje szerint |
Marmagasság |
Kanok 41-47 cm (ideális a 43-45 cm), szukák 38-44 cm(ideális a 40-42 cm) |
40-50 cm között (kan és szuka vegyesen) |
(Fajtajelleg) |
(Spicc-jellegű) |
(Német juhász-jellegű) |
Fej |
Enyhén megnyúlt, elkeskenyedő. Hossza a marmagasság 42 %-a |
Aránylag könnyű, ék alakú, a mar-magasság 45 %-a |
Koponya |
Enyhén domborodó. (Fényes szerint a „ fejhátulja gömbölyded”, vagyis a mudinál nem kifejezett a tarkóbúb. Fontos fajtajelleg!) |
Lapított koponyatető, felülről nézve ovális. Jól látható nyakszirt. |
Homlok |
Enyhén barázdált, enyhén domború |
A homlokbarázda nem kifejezett |
Arcorr |
A marmagasság 40 %-a, elkeske-nyedő |
A marmagasság 45 %-a. Kifejezetten száraz. |
Stopvonal |
Egészen enyhe |
Kevéssé kifejezett |
Szemboltívek |
Kevéssé fejlettek |
Nem kifejlettek |
Szem |
Színe minél sötétebb legyen. A cifra színű mudiknál nem hiba a csókaszem. A belső és a külső szemzugon enyhén hegyesen keskenyednek és kissé ferdén metszettek. |
Gesztenyebarna szemszín. Mandulaalakú szemek, vízszintes szemrések. |
Fülek |
Felálló, fordított V-alakú, HEGYES végű, jól szőrözöttek, a szőrszálak a fül peremén is túlnyúlnak. A fejhossz 45 %-a |
Félig vagy egészen felálló, V alakú, a fül szőrzete a széle felé rövidül |
Fültűzés |
Magasan tűzött |
Középmagasan tűzött |
Nyak |
Kissé ívelt, izmos, közepesen magas illesztésű |
Mélyen indul, jól elkerekedett, dús szőrzetű |
Mar |
Kifejezett és hosszú |
Nem kiemelkedő, alig érzékelhető |
Mellkas |
Mély és kissé lapos, bordázata csak kevéssé dongás |
Középhosszú, elég széles, mély és ívelt oldalakkal |
Hát |
Rövid és egyenes, enyhén hátrafelé lejt |
Rövid, vízszintes |
Ágyék |
Középhosszú, feszes |
Rövid, jól izmolt |
Far |
Rövid, csapott, közepesen széles |
Középhosszú, kissé ferde, feltűnően széles |
Faroktűzés |
Középmagasan tűzött |
Mérsékelten magasan tűzött |
Faroktartás |
Nyugalomban lefelé irányul, figyelés, akció közben a hát síkja fölé emeli sarlósan. A farokkurtítás nem hiba. Születhet rövid farokkal, farkatlanul is, ez jellemző volt a fajtára, nem hiba! |
Nyugalomban hátvonal alatt, izga-lomban hátvonal felett hordja. |
Elülső végtag |
Mérsékelten dőlt lapocka. Középhosz-szú felkar, meredek lábközép, kissé szűk állás (lapos mellkas), kerek man-csok. Az ujjak között csak kevés szőr van. |
Inkább meredek. A felkar rövid, az alkar hosszú. Kissé tág állás, megnyúlt mancsok. |
Hátulsó végtag |
Kissé hátraállítottak. A lábközép rövid és meredek. Kerek mancsok. |
Mérsékelten nyílt ízületű, párhuza-mos állású. A lábszár hosszú, a csánk a talajhoz közelít, száraz. A hátulsó mancsok az elülsőknél va-lamivel hosszabbak. |
Mozgás |
Aprózva, tipegve lép, vágtája térnyerő |
Mérsékelten hosszú lépés, kedvelt jármódja az ügetés. |
Szőrzet |
Testszerte 3-7 cm hosszú, erősen hul-lámos, esetleg csigás, de sohasem gön-dör. A könyökön és a combok hátulsó felületén a leghosszabb, itt határozott szőrzászlót képez. A fül szőre a pere-mén is túlnyúlik, szerteálló. |
Testszerte 7-14 cm hosszú, arány-lag lágy, hullámos, esetleg göndör is lehet. Dús aljszőr. A mellső vég-tagok lábtőig érő szőrzászlók. Há-tul csánkig érő „gatya”. A fülszőr-zet gyenge. |
Szín |
Fényesfekete, fehér, barna, vörös, hamvas, zsemlefakó, maszkos fakó, cifra /merle/. A szürke, a barna és a vörös mudik pigmentje a kutya alap-színével harmonizáljon. |
Csak fekete lehet, kismértékű fehér jegyek a mellkason és a végtago-kon megengedettek. |
Törzshossz |
A marmagasság 103 %-a |
A marmagasság 110 %-a |
Oldal tetejére |